Egy családon belül, sőt ikrek között is előfordul, hogy az egyik különlegesen tehetséges a zenében, míg a másik a sportban jeleskedik. Olykor pedig sem egymáshoz, sem a szülőkhöz nem hasonlítanak. Mégis, a családtagokat olyan kötelék fűzi egybe, amely összehasonlíthatatlanul erősebb, mint ezek a különbségek. Ugyanígy a Krisztus-Test egyházai, gyülekezetei is sajátságos jelleggel rendelkeznek. A liturgia, a szervezeti rend lehet különböző. Az ilyen külső jellemvonásoknál azonban sokkal fontosabb az a kötelék, amely egybefűz minket más keresztyén közösségekkel. Vannak bizonyos hitigazságok, amelyek mellett minden keresztyén egyháznak el kell köteleznie magát. Ezek a hitigazságok változtathatatlanok; nem lehetnek kompromisszum tárgyai. Megalkuvásnak helye nincs. Hajoljunk el tőlük csak egy cseppet is, és az egyház megszűnik egyház lenni. Az alábbiakban ilyen alapigazságokat szeretnénk áttekinteni.
Isten iránti megkülönböztetett tisztelet
Az egyháznak Istent dicsőítőnek kell lennie. Ez áll a középpontban, nem pedig a tagok hogyléte. Az egyház szerves, élő egység, amely Isten megismerését, dicsőítését tekinti feladatának, nem pedig egy szervezet, amely azon fáradozik, hogy az emberek szükségleteit kielégítse, – hogy azok jól érezzék magukat. Akik ismerik és dicsőítik Istent, azoknak életszükségletei kielégíttettek: “A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme…” (Példabeszédek 9:10).
Amikor Istennel helyes viszonyban van az életünk, minden más a helyére kerül. Az emberekre is úgy nézünk, ahogy Isten tekint rájuk. Mindez azonban az Isten iránti megkülönböztetett tisztelettel kezdődik. Azzal, hogy komolyan vesszük Őt, és annak tekintjük, aki: Istennek. A ma keresztyénei sok esetben szolgává alacsonyítják le Istent, amikor elvárják, hogy “bevásárló-imádságaik” követeléseit feltétel nélkül teljesítse. Sokan nem tudják, mit jelent Isten tisztelete, imádása. Vannak, akik azt hiszik, hogy Isten imádata mindaz, ami felbuzdulást, szívük forrósodását okozza. Milyen téves, hiányos felfogás ez! Sokan vannak a Márták, és egyre kevesebb a Máriák száma (Lukács 10:38-42). Az Egyház egyre elfoglaltabb a szolgálattal, és alig jut időnk leülni Jézus lábaihoz. Nem remegünk meg az Ige szavára. Nem tekintünk Isten végtelen szentségére, következésképpen saját bűnösségünk sem tűnik olyan szörnyűnek.
Keresztyén könyvesboltjaink olyan könyvekkel vannak tele, amelyek nagy többségének az elégetésével semmit sem veszítenénk. Az Egyház legszentebb állapotában a hívők kevés könyvet olvastak, de azok a könyvek az Istennel mély közösségben való életre tanították őket. A mai könyvek többsége nem ilyen. A Jakab 4:8 azt mondja, hogy “Közeledjetek az Istenhez, és közeledni fog hozzátok.” Szeretnénk, ha Isten lenne a szomszédunk? Az talán inkább idegesítene minket. Ezért folytatja így a Jakab 4:8: “Tisztítsátok meg kezeiteket ti bűnösök.” Minél közelebb vagyunk Istenhez, annál tisztábban látjuk bűneinket. Ez alázatra és bűnbánatra indít. A Jakab 4:10 azt mondja, hogy “alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és felmagasztal titeket.”
Komolyan kell vennünk Istent, magasztalva Őt. Ne akarjunk ember-központú egyházakat! Igen, Krisztus szeretetével akarjuk elérni az embereket, de legyen Isten az imádatunk és életünk középpontja.
Az Ige iránti megkülönböztetett tisztelet
A Szentírás mint legfelsőbb tekintély ad útmutatást a keresztyén élet kérdéseiben. Ez a tény állandó támadások kereszttüzében áll a ma egyházában. Ahol a homoszexualitás elfogadott életforma az Egyházban, ott a Bibliát – képletesen szólva – kidobják az ablakon.
Ezt teszik azok is, akik szerint Isten ma is ad speciális kijelentéseket, amelyek túlhaladják a Bibliában foglaltakat. Isten a Biblia lapjain jelenti ki magát, ezért kell a Szentírást mint végső tekintélyt elfogadnunk. Az Ige ellen éppen azok intézik az egyik legsúlyosabb támadást, akik azt vallják, hogy hisznek a Biblia tanításaiban, de nem tudják, mit tanít az Ige. Azt mondják, hogy a Biblia minden szavát elhiszik, de nem tudnak egy igeverset sem pontosan idézni. Hogyan hihetünk abban, amit nem ismerünk? Jézus mondta: “Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Istennek szájából származik” (Máté. 4:4). Ezért kell tanulmányoznunk az Ige minden szavát. Minden szó, amelyet Isten mond, fontos!
Tiszta hitelvek
Az Isten és Igéje iránti megkülönböztetett tisztelet csakis tiszta hitelvek tanítását jelentheti. Végtelen azon keresztyének száma, akik bizonytalanok hitelveik felöl. Sok pásztor hirdet “prédikációcskákat keresztyénkéknek”. – Igehirdetéseket, amelyek kellemesek, érdekesek. Néha szomorúak, néha vidámak, néha repeső szívűek leszünk tőlük. Alapvető hitigazságokról ritkán hallunk tanítást. Ritkán hangzik tanítás Isten igazságairól – életre, halálra, mennyre, pokolra, bűnre, megváltásra, megigazulásra, megszentelődésre, Krisztusra, Szentlélekre, a megváltott ember pozíciójára, a világra való tekintettel. Pedig ezekre az igazságokra van szükségünk, hogy legyen mire építenünk az életünket. Erre szólít fel minket az 1 Timóteus 4:6: “Ezeket ha eleikbe adod az atyafiaknak, Krisztus Jézusnak jó szolgája leszel, táplálkozván a hitnek és jó tudománynak beszédeivel, amelyeket követtél; “
Megszentelt életvitel
Éles határvonalat kell húznunk, és alaposan át kell gondolnunk, milyen behatásoknak tesszük ki magunkat és gyermekeinket. Lehetetlen pornó-, akció-, sőt gyermekfilmeket nézni, bulvár- és szexlapokat, kalandregényeket olvasni anélkül, hogy ne fizetnénk meg alaposan az árát. Az erkölcstelen és istentelen értékrendszer beszívódik szívünkbe, gondolatainkba. Ne alacsonyodjunk le a világ színvonalára. Amit a mai társadalom eltűr, az elképesztő. A szegényes szókincs, az orcapirító bűnök természetessége degenerálja a társadalmat.
A keresztyének tiszta életvitelre hívattak el, amely nem alku tárgya. A lelki tisztaság színvonalát ne csökkentsük le! A 2 Korinthus 7:1 ezt mondja: “Mivelhogy azért ilyen ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól, Isten félelmében vívén véghez a mi megszentelésünket”. Az Egyháznak ezt a színvonalat kell megkövetelnie. Ha kell, akkor a Máté 18:15-17 fájdalmas végrehajtásával. Ha valaki vétkezik, vonjuk felelősségre az egyén és a közösség érdekében! Krisztus Teste nem tűrheti el a bűnt tagjai sorában. Sok keresztyén nem veszi olyan komolyan a megszentelt életvitelt, ahogy kellene. Hol állok én? Hol állunk mi a személyes szentség és az élő Istennel való személyes közösség tekintetében? Nem végezhetjük Isten munkáját fél-keresztyén életvitellel.
Lelki elöljáróság
Az Egyház feje Jézus Krisztus (Efézus 1:22; 4:15), Aki földi uralmát lelki elöljárókon át gyakorolja (1 Thessalonika. 5:13-14; Zsidók 13:7; 17). A Zsidók 13 az elöljárók iránti engedelmességre szólít fel, mert ők vigyáznak lelkünkre. Példaadó életük követését parancsolja. Az 1 Thessalonika 5:12-13 ezt mondja: “Kérünk továbbá titeket atyámfiai, hogy becsüljétek azokat, akik fáradoznak közöttetek, és elöljáróitok az Úrban, és intenek titeket; És az ő munkájokért viseltessetek irántok megkülönböztetett szeretettel.”
Jézusnak 12 tanítványa volt. Minden felsoroláskor Péter neve kerül legelölre (Máté 10:2-4; Márk 3:16-19; Lukács 6:14-16; Cselekedetek 1:13). Ő volt a szószóló. Ez nem azt jelenti, hogy különb volt a többinél. Egyszerűen ő kapta az igehirdetés ajándékát, a többiek más ajándékokkal rendelkeztek. Péter és János mindig együtt járt. Azt gondolhatnánk, hogy János nem számított sokat. Pedig a Jézussal való belső kapcsolata révén sok nagyszerű dolgot mondhatott volna el. Meg is írta a János evangéliumát, leveleit és a Jelenések Könyvét. Amikor azonban Péterrel volt együtt az Apostolok Cselekedetei első 12 fejezetében, mindig hallgatott. Alávetette magát tanítványtársának, akinek az igehirdetés ajándéka adatott. Barnabás nagyszerű tanító volt, és alighanem a korai egyház egyik vezetője. Mégis, amikor Pállal együtt járt misszióúton, még a hitetlenek is felismerték, hogy Pál volt a szóvivő (Cselekedetek 14:12).
Az egyes lelki elöljárók különböznek lelki ajándékaikban. Ezen túl azonban egyenlőség van lelki fennhatóság tekintetében azok között, akiket a Biblia véneknek vagy felvigyázóknak hív. Az ilyen lelki elöljáróság nélkülözhetetlen Krisztus Egyházában. A keresztyén gyülekezeteknek megkülönböztetett figyelmet kell szentelniük a komoly lelki vezetők képzésére és a nekik való engedelmességre. A gyülekezeti élet mikéntjében van tér a különbözőségre. Vannak azonban olyan hitelvek, amelyek nem képezhetik alku tárgyát. Vizsgáljuk felül, és biztosítsuk, hogy gyülekezetünk ragaszkodik ezekhez a Krisztussal összekötő kapcsokhoz.